Megint hideget jósolnak az időjárás jelentések. Reméljük, hogy ez lesz a tél utolsó nagy dobása.
Sok helyen lehet olvasni, hogy miként segíthetünk a lakókörnyezetünkben élő vadmadaraknak a hidegekben. Ez nagyon fontos, hiszen a tél végére a természetes élelemforrások megcsappannak, vagy a hótakaró miatt egyébként is elérhetetlenek. A madáretetést a legjobb ősszel elkezdeni, de még a most kihelyezett táplálék is nagy segítség lehet. Ne legyen kifogás az etető hiánya, hiszen a legtöbb madár a talajra szórt táplálékot is szívesen felcsipegeti, sőt, vannak fajok, amik kifejezetten innen szeretik fogyasztani. És ha nincs rá lehetőség, még takarmányboltba sem feltétlenül kell elmenni madáreleségért. A konyhából is kerülhetnek ki értékes madáreleségek. Ha elfogyott a (sótlan!) szalonna, de a bőrével nem tudunk mit kezdeni, bátran kiakaszthatjuk egy faágra a kertben. Túl sok lett a főtt rizs a vasárnapi ebédhez? A maradékot ebből is kiszórhatjuk. Tapasztalatom szerint a verebek rajonganak érte. De ha van egy-egy kevésbé szép almánk, ami a tél során megsérült vagy az ütődött darabok kissé megbarnultak, és már nem szívesen ennénk meg, tegyük ki nyugodtan a földre, vagy szúrjuk faágra. A rigók, cinegék, vörösbegy hálásak lesznek érte. Ha sütihez diót törtünk és voltak benne kevésbé szépek tegyük félre, és a dióhéjjal, apró töredékekkel együtt nyugodtan tegyük ezt is az etetőbe. A madárkák nagyon ügyesen kiválogatják majd a még értékes morzsákat.
Sok mindennel kedveskedhetünk még a téli vendégeknek, ezekről bővebben az MME oldalán is olvashattok.
Egy nagyon fontos szabály van: ha elkezdtük a madáretetést ne hagyjuk abba, hiszen a madarak számítanak a táplálékra, így nehéz helyzetbe kerülhetnek!
Ízelítőül pár kép, ami mind a madáretetőre érkező tollasokról készült. Hátha kedvet kaptok az etetéshez. Mert egy-két perc leskelődés reggel az ablakból, forró kávét kortyolgatva, színes madarakat figyelve segít, hogy jobban induljon a napunk! 😉