Barna kalaposgomba

A gombák és én

Nemrég szerelembe estem. Hajlamos vagyok időnként bizonyos dolgokba, tevékenységekbe beleszerelmesedni. Vannak gyors lecsengésű, múló románcok és vannak a nagy szerelmek, amik nem múlnak el nyomtalanul. Ezek évekig is elkísérnek. Lassan 10 éve  társam a fotózás, 10 éve kezdtünk el ismerkedni egymással. Szépen lassan haladunk, nem rontunk ajtóstól a házba. Talán ez a titok. Ezért tartunk ki egymás mellett ennyi ideje. A fényképezés a mindig megbízható, hűséges típus.

A madarászat már más téma. A madarakkal való kapcsolatom tele van szenvedéllyel. Sűrűn egymásra találunk, nagy elánnal. Aztán ahogy jött úgy múlik is, csak, hogy nemsokára újra visszatérhessen. A kapcsolat kezdete nagyjából egy időre tehető a fotózáséval. Hál’ istennek jól kiegészítik egymást, féltékenykedés nélkül működik az édes hármas is.
Nagy mázlista vagyok, hiszen a legfiatalabb szerelem is jól megfér a már meglévők mellett. Ez a gombászat lett. Ugyan gyerekkori családi kirándulások alkalmával gombásztunk mi, de csak nagyon amatőr módon. Édesapámnak szedtünk össze mindenféle utunkba kerülő gombát, ő pedig igyekezett a tőle telhető legalaposabban meghatározni a fajokat egy kis zsebhatározóból. Dehogy tudtam még akkor, hogy Magyarországon több ezer nagygomba él. A könyvben található pár faj is horror mennyiségnek tűnt, ha be akartunk azonosítani valamit. Vakon bíztunk benne, ha ő ehetőnek ítélte. Ma már kicsit felelőtlenségnek tűnik, de hát ugye minél többet tud az ember, annál jobban úgy érzi, hogy igazán semmit sem tud. Boldog tudatlanságban falhattuk a rántott őzlábgombát, hiszen sose hallottunk a tömérdek féle gombamérgezésről.

Őzlábgomba montázs

Tehát ugyan a gombászás nem új szerelem, de mikor újra közelebb kerültem a természethez és aktívan időt is eltöltöttem benne, a régi parázsból új láng gyúlt. Mivel tapasztalás útján jobb tanulni, mint önállóan könyveket bújva, és mivel a nagyobb tudású emberek életszagú tapasztalatai sokkal izgalmasabbak is, titkon mindig arra vágytam, hogy majd egy öreg erdőanyó a szárnyai alá vesz és kiokosít a gombákból. Így egyértelmű, hogy kapva kaptam az alkalmon, amikor megláttam a plakátot: alapfokú gombatanfolyam, terepi gyakorlattal! Hát ezt nekem találták ki! És valóban. Ugyan öreganyót nem, de egy csodás házaspárt megismerhettem és segítségükkel a gombák sem csak fotótémák már.
Lassan annyi már a szerelem, hogy egy-egy „kiruccanás” alkalmával azt sem tudom, hogy merre kapkodjam a fejem. Gombásszak? Madarásszak? És még fotózzak is egyszerre?

Szerencsére a mostani időjárás megkönnyíti némiképp a helyzetem. A természetben minden évszakban sok a látnivaló, télen talán azért mégis kevesebb, mint máskor. Például gondoltátok volna, hogy télen is találni gombát? Bizony! Van néhány faj, akiknek meg sem kottyan a kicsit hűvösebb időjárás. Sőt, némelyek még igénylik is! Egyik kedvenc gombám is ilyen. Ez a júdásfül (Auricularia auricula-judae) vagy más néven fafül gomba. Rajongásomat elsősorban azzal érdemelte ki, hogy a kínai büfék ételeiben sokszor megtalálható. Ciki vagy nem, hamarabb ettem fafülgombát, mint, hogy a természetben találkoztam volna vele. Pedig nálunk is előforduló fajról beszélünk. Szinte mindenhol jelen van, egész évben. Elsősorban elhalt faágakon, tuskókon találhatjuk meg. Ugyan egész jól mimikrizik, sötét színével könnyen beleolvad a környezetébe. De ha rátalálunk érdemes egyből jó alaposan megvizsgálni. Ha megnézzük, rögtön kiderül, miért is van a nevében a fül szótag. Kísértetiesen tud hasonlítani az emberi hallószervre. Csésze alakú, a belső fele sokszor olyan redőzött, a széle hullámos, mint a fülkagylónk.  Ha leszedünk egyet és megtapogatjuk, morzsolgatjuk még több hasonlóságot fogunk felfedezni. A gomba állaga is porcos, kicsit kocsonyás, pont mintha egy rosszaságon kapott kis csibész fülét gyűrögetnénk.

Tehát aki az erdőt járja ne hangoskodjon feleslegesen, hiszen ismerjük a mondást: Itt még a fának is füle van!

Júdásfül gomba

Figyelem! Minden vadon, étkezési céllal gyűjtött gombát elkészítés és fogyasztás előtt mutassunk be egy szakképzett szakellenőrnek!